Duci anyukából aerobik edző
Rosszindulatú megjegyzések és egy sokkoló mérlegelés után, Zólyomi-Zsirkai Noémi úgy döntött: megszabadul tetemes felesleges 38 kilójától.
Nem csak testeket, lelkeket is edz
Zólyomi-Zsirkai Noémi 24 évesen adott életet első kislányának. Boldogságát csupán az árnyékolta be, hogy míg más édesanyák a szülés után fogyni kezdtek, az ő súlya további gyarapodásnak indult. A mérleg kijelzőjén villogó 99-es szám volt az utolsó figyelmeztetés számára a változtatásra. Nonó nemcsak csinos nőt faragott magából, de edzőt is.
Az érdi anyuka gyermekkora óta sportolt, sokat köszönhet a karatés éveknek, melyek az élet más területein is kitartásra nevelték. Nem volt kövér kicsinek, de azért mindig súlyosabb volt az átlagnál. A 172 cm-es magasságához a húszas évei elején 70-75 kiló közötti súly társult. Ahogy azonban megismerte a párját, későbbi férjét, ebből rövidesen 80 lett. Az esküvőre diétázni akart, de kiderült: babát vár. A szülőszobába 96 kilósan ment be, és kislánya megszületése után mindössze 4 kilóval lett kevesebb. Eltelt pár hónap, s a súlya tovább nőtt: 99-nél sírva borult le a fürdőszoba kövére. Ott és akkor eldöntötte: ha törik, ha szakad: ő bizony lefogy. A súlyvesztésésről először egy közösségi portálon kezdett naplót vezetni, majd saját blogja lett. Közvetlen, kedves, őszinte soraival hamar nagy olvasóközönséget szerzett magának, aki k számára mára valódi példakép lett. A fiatal anyuka kitartóan, egészségesen étkezve, rendszeresen mozogva és fokozatos ütemben: 38 kilótól szabadult meg. Zólyomi-Zsirkai Noémi időközben szült még egy kislányt, s ma már szakképzett edzőként tornáztatja a fogyni és formálódni vágyókat Érden.
- Gondoltad volna néhány évvel ezelőtt, hogy nem csak életmódot váltasz, de hivatást is?
Nem. Még akkor sem fordult meg a fejemben, hogy edző leszek, amikor lefogytam, de azt tudtam, hogy biztosan az egészséges életmóddal szeretnék foglalkozni valamilyen módon. Célom volt segíteni másoknak, és megmutatni az embereknek, hogy le lehet olvasztani a zsírt mennyiségi étkezés, illetve megfelelő, rendszeres testmozgás mellett. Nem kell koplalni vagy divatdiétákat választani hozzá. A mozgás hamar az életem részévé vált, és amikor megkért néhány barátnőm, ismerősöm, hogy tartsak nekik heti 1-2 alkalommal edzéseket, arra jutottam: ehhez a megfelelő képesítés több okból is elengedhetetlen. Úgyhogy időközben megszereztem az aerobik edzői, azóta pedig a preventív gerinc és step aerobik tréneri végzettséget is. Őszintén szólva, ha valaki azt mondta volna nekem 99 kilós koromban, hogy lehetek valaha még 70 kiló biztosan kinevetem. És amikor 60 kg lettem, megint sírtam a mérlegen… ezt csak azt tudja milyen, aki megéli. A fentet és a lentet is.
- Mi volt a legnehezebb része az utadnak az egészséges életmód felé? A szembesülés azzal, hogy bizony kövér vagy, a biztatások mellett időnként megnyilvánuló bántó kritikák az interneten, egy-egy ismerőd, tapintatlan megjegyzése?
Igen, így volt, sokat sírtam ezek miatt. Aztán egyszer a férjem azt mondta: azzal, hogy kitárulkozok a világnak az internetes naplóm révén, el kell fogadnom, hogy vannak és lesznek gonosz emberek is, akik hátráltatni próbálnak. Ekkor elapadtak a könnyeim és csak magamra figyeltem, a cél lebegett a szemem előtt: tudtam, hogy képes leszek megváltoztatni az addigi szokásaimat. Utána már csak azokkal az emberekkel foglalkoztam, akiknek tényleg számított nekem a véleménye. Nem engedtem, hogy visszatartsanak, ha bántottak is, utána csak erősebb lettem tőle. Lehet, hogy ők is kellettek ahhoz, hogy most az legyek, aki vagyok.
- Szerinted a családod az elején elhitte, hogy te le tudsz majd fogyni, pláne majd’ 40 kilót? Vagy csak nem akarták elvenni a lelkesedésedet?
Örök fogyókúrázó voltam. Minden hétfőn nekiálltam, és szerdára elfogyott az erőm. 70-75 kg körül mozogtam, megszokták, hogy „mindig diétázom”. Így aztán szerintem ezt sem vették komolyabban. De amikor látták, hogy ezúttal tényleg hetek óta kitartok, mozgok és úgy eszek és valóban felvettem a kesztyűt, a lehető legmesszebbmenőkig mellettem álltak. Mondják, hogy az elhízás mögött gyakran lelki okok állnak, és valamilyen belső problémát kompenzálnak a kövér emberek a túlevéssel. Én úgy gondolom, hogy nálam boldogabb családban kevesen nőnek fel. Nem érzem, hogy lelki oka lett volna az elhízásomnak, sokkal inkább a szokások voltak a bűnösek ebben. Nálunk ameddig otthon éltem, mindig volt a cukros üdítő, keksz, perec , más nassolnivaló az asztalon. Nagy mennyiségeket ettünk, mert anyukám fenségesen főz, s bizony a sok munka mellett elkényelmesedtem, háttérbe szorult a sport, ebéd után bizony lecsúszott a süti, fagyi, csoki. A párommal a megismerkedésünk elején gyakran mentünk cukrászdába, étterembe.
- Amikor komolyan a fejedbe vetted, hogy lefogysz, mik lendítetek át a holtpontokon, mikre gondoltál olyankor?
A lányomra… akkor még csak egy kislányom volt és rettegtem, hogy mit fog gondolni rólam, ha nagyobb lesz. Én mindig felnéztem az anyukámra - a mai napig is - , csinos, ad magára, és örök fiatal. Példaképként tekintettem rá. Féltem, mi lesz, ha rám nem így fog majd nézni a lányom. Abban az időben már nem tudtam felmenni a lépcsőn, annyira fájtak a térdeim, nem bírták a súlyomat. Az jutott eszembe, mi lesz, ha nem tudok majd szaladni vele, biciklizni. Nekem ő adta az erőt, főleg érte csináltam. Mire ő egy éves lett, én lefogytam, így Amira nem ismeri a duci anyát. Ő most 6 éves, a sport az élete része, rendszeresen edz, másfél éve karatézik, előtte egy évig tornázott. Heti szinten többször járunk vele és a húgával, Pankával kerékpározni, úszni. Úgy gondolom, hogy példát mutatni az egyik legfontosabb feladatunk szülőként.
- Emlékszel a pillanatra, amikor először újra igazi, csinos nőnek érezted magad?
Pontosan emlékszem rá. Nem hittem el… néztem magam a tükörben és csodálkoztam. Hogy jön ez rám – a pincéből előkerült, még középiskoláskánt hordott farmerem -, mikor még egy csomót kellene fogynom? Mert a legnehezebb a saját , új tükörképet megszokni. Nekem is időbe telt. Sőt, volt egy pont, ahol a család megkért, most álljak meg és szokjam meg a testem, mert nem látom magam reálisan. Ekkor 60 kiló voltam. Visszatekintve, nagyon igazuk volt és örülök, hogy hallgattam rájuk. Emlékszem, amikor tudatosult bennem, hogy a felsőtestem már konkrétan elfogyott. Ekkor már izmosodnom kellett, nem fogynom. Jelenleg 66-67 kg vagyok és boldog. Persze, soha nem elégedett… Most is azt tanácsolom mindenkinek, hogy fontos, hogy legyen kontroll és legyenek olyan emberek a közelben, akiknek a véleménye számít a fogyni vágyónak. Mert lefogyni fejben a legnehezebb.
- Melyek azok a leggyakoribb hibák, amiket a fogyni vágyók szerinted elkövetnek?
A leggyakoribb egyértelműen a türelmetlenség: azonnali sikerre vágynak, a másik meg az, hogy ezért nem esznek. Az emberek fejében valamiért tévesen az van, hogy ha fogyni akarsz, akkor nem szabad enned. Pedig pont fontos lenne, hogy együnk, ráadásul sokszor. Persze lényeges, hogy mit és mennyit. A villámdiéták és koplalások gyors eredményt hozhatnak, de elindul a jojo effektus, ami a legtöbb ember problémája. Hiába látnak a mérlegen kisebb számokat , a látvány nem változik, mert elsősorban izmot veszítenek Ilyenkor megy el a kedvük az egésztől, s jönnek a vigasztaló falási rohamok, aztán kamatostul vissza a magukról lesanyargatott kilók. Gyakori hiba az is, hogy nem esznek többször egy nap: 5-6-7 alkalommal, így nem pörög az anyagcseréjük. Félnek a szénhidrátoktól, pedig attól lesz energiájuk, melyek fontosak, de nem mindegy, hogy ezek közül milyeneket választanak. Probléma még, hogy nem isznak elegendő folyadékot, nem választanak megfelelő mozgásformát. Lényeges ugyanis, hogy zsírégető mozgásra vagy mondjuk erősítőre van-e szükségük. Aztán gyakran nem visznek be elég vitamint se a szervezetükbe.
- Rengetegen követik az életmód blogodat, inspiráció vagy lányok, anyukák ezreinek. Mi az, amit te tanácsként , mintaként pluszban tudsz nekik adni, mint más edzők?
Fontos az, hogy jártam hasonló cipőben. A legtöbb levélben, amit kapok, ezt olvasom. Tudják, hogy olyan vagyok, mint ők. Anyuka voltam, feleség, háztartással, gyerekkel , de képes voltam változtatni, ezért sokan érzik azt, hogy ők is, így megjön a lelkesük és elkezdenek hinni magukban. A Facebook-on is azért jött létre - és most már lassan 5000 fővel működik - egy csoportunk, mert azt láttam, hogy nem mindenki olyan szerencsés, mint én. Sok ember nem kap támogatást, s a környezetükben gyakran bántják, visszahúzzák őket. Az, ahogy én lefogytam, ez egy út és nincs benne semmi titok, bárki meg tudja csinálni, csupán kitartás kell hozzá. Erre próbálom a hozzám fordulókat rávezetni, hogy higgyenek magukban, határozzák el, lépjenek rá az útra és tartsanak ki. Minden nap órákat szánok rá, hogy levelekre válaszoljak, személyesen találkozzam bárkivel. Elmondom, leírom akár ezerszer is, ha kell, mert pontosan tudom, mennyit számít, ha van valaki, aki hisz benned. Szerintem, aki engem kedvel és olvas, az azért teszi, mert meglátja bennem saját magát. A hétköznapi embert, aki le tudott fogyni, és ez erőt ad nekii. Úgy gondolom - és e szerint is élek - , hogy semmiről nem kell lemondanunk, csak tudunk kell mértéket tartani. Én imádtam mindig is az édességeket. Mai napig fogyasztok "rendes", cukros édességet is néha, akár fagyi formájában, vagy ha vendégségben vagyunk, nem szoktam hisztizni, ha meg kell enni egy szelet tortát. Miért is tenném? Viszont, ha itthon készítek édességeket, akkor odafigyelek az alapanyagokra. Rendszerint eritrittel (természetes édesítőszer) sütök, olykor mézet használok, sima illetve rétesliszt helyett teljeskiőrlésű tönköly lisztet, zabpehelylisztet, illetve szénhidrát csökkentett liszteket használok. nagyon sok édességet diétásítottam és a családtagok nagy örömmel fogadták, mert sem a látványban, sem az ízben nem csalódtak. Ha tehetem és van választásom, akkor a cukormentes édességeket választom már. De, oda kell figyelni, mert a boltban kapható legtöbb cukormentes édesség fruktózos, ami nem egészséges, sokaknak problémákat okoz, ha rendszeresen fogyasztják őket. Tehát, válasszuk a jobbat, egészségesebbet, de mindig olvassuk el (kérdezzük meg ha szükséges), hogy mit tartalmaz, mert sajnos sokszor meglepődünk, mit is eszünk meg..
- Meg sem fordult a fejedben, hogy immár két kislány anyukájaként, visszamenj dolgozni marketingmenedzsernek? Hogy néz ki egy átlagos heted?
Hívtak, de nemet mondtam. Nagyon boldog vagyok, hogy azt csinálhatom, amit szeretek, úgy, hogy közben a családom áll az első helyen az életemben, és marad időm rájuk. Számomra ennél fontosabb, nincs. Heti 7-8 edzést tartok. A skála elég színes: intervall, alakformáló, gerinc és stretching és fit-ball, soft-ball, kardiódzések : köredzés, kardió dance, cardio kick-boksz, flexi-bar, step aerobik. Reggel és este vannak óráim, így a gyerekeket el tudom vinni az óvodába, és ebéd után már hozom őket haza. Idén ősszel szeretnék elkezdeni elindulni a jóga irányába, azon belül is a dinamikus jóga az, ami vonz. Emellett, ha időm engedi futok és kerékpározok. Egyre gyakrabban hívnak meg rendezvényekre is, ezek főleg hétvégenként vannak. Eddig a téren a legnagyobb élményemnek a 2013-as FittArénát tartom, amikor Borsos Péterrel, mi indítottuk a napot, a nagyszínpadon. Csodálatos volt.
- Mi az, amit fontosnak tartasz a kicsiknek is már átadni a személyes példáddal? Nem csak a saját gyermekeidnek.
A gyerekek még nagyon jól formálhatóak. Nyitottak és mindent szeretnek, ami mozgás. Olyan szépen lehet terelgetni őket. Én minden szülőnek azt tanácsolom, ahogy a gyermeke szeretné, vagy ő látja, hogy érett rá, vigye el sportolni. Nagyon fontos a rendszeres mozgás testi, lelki és szellemi szempontból is. Rengeteg feszültséget vezet le vele a gyerek is. Az óvodában való bezártság, az iskolában a sok ülés után, muszáj, hogy sportoljanak valamit. Nagyon sok gyermek küzd gerincproblémákkal, gyengék az izmaik, nem tudnak futni 200 métert. Ez szomorú, és igenis a mi felelősségünk is, hogy ezen változtassunk.
- Túl az egészségügyi okokon, hogyan látod a kövér emberek helyzetét, megítélését ma Magyarországon?
Sajnos itthon is az emberek fejében van a baj. Nem kell, hogy vékony legyen valaki ahhoz, hogy szép, értelmes és csinos legyen. Alapvetően ez intelligencia kérdése úgy gondolom. Az a munkáltató, aki aszerint választ beosztottat, hogy az duci vagy sem, már nem megfelelő vezető. Az a társ, aki elhagyja a feleségét, mert nem fogyott le a szülés után fél éven belül, nem érdemli meg a hölgyet. Egészen addig, ameddig az embereknek mindenféle médiából az jön, látják és tapasztalják, hogy csak a vékony a szép, csak akkor szuper anyuka valaki, ha 2-3-4 gyerek mellett minden nap fut 10-15 kilométert, hogy a szülés után már kockás hassal kell kijönni a kórházból, a helyzet nehezen és lassan fog javulni. Kellenek a „hétköznapi hősök” én így hívom őket. Aki vállalja, hogy igen ez vagyok én, és bizony én így is szexi és boldog vagyok. Én nem azt mondom, hogy legyen rajtuk 30-40 kg súlyfelesleg, hiszen ott már igencsak az egészségünkkel játszanak, de ne kelljen bárkinek is amiatt rosszul éreznie magát, mert van rajta akár 5-10 kg felesleg és nem jut el, csak heti 2-szer tornázni vagy éppen otthon mozog. Az emberek azt sem tartják szem előtt, hogy mennyi oka lehet annak, ha valakin nagyobb túlsúly van. Hogy ezer féle komoly betegség és lelki oka is lehet a dolognak. Sokan csak bántani tudnak, de segíteni nem… Én nem a „fitneszbabáknak” szeretnék segíteni, hanem a hétköznapi anyukákkal együtt edzeni, támogatni őket a fogyásban, a formálódásban. Nekem a célom az, hogy azok jöjjenek el hozzám, akik egy terembe nem mennek be… bármi is legyen annak az oka. Nekem ezért is büszkeség a csoportom, mert ott mindenki mindig kap választ a kérdéseire, senki nincs bántva vagy szidva. Én hiszek benne és tapasztalom is nap mint nap, hogy szép szóval, biztatással lehet igazán segíteni és motiválni.
- Számos súlyvesztős versenyt is szerveztél már a blogodon keresztül, mire vagy a legbüszkébb?
Függetlenül attól, hogy ki nyert vagy sem, mindenki, aki jelentkezik egy ilyen felhívásra és erőt vesz magán és belevág, már büszkeséggel tölt el engem. Óriási változások voltak, sokat fogytak fiúk és lányok is egyaránt. Itt sem a verseny volt a lényeg, hanem alapvetően a támogatás és picit a számonkérés. Mert ha heti szinten kell adatokat küldeniük, valamiért jobban betartják a mozgást és az étkezést is a részvevők. Kell a kontroll. Én pedig szívesen vagyok a kontroll és örömmel segítek, mert tényleg pontosan tudom, igenis számít. A változás bennünk van, a titok csak a kitartás és az, hogy hinni kell önmagunkban.
- vime -