Regényíró lett a műsorvezető
2015.05.29 18:42
Hosszú éveken át az egyik legnépszerűbb hazai műsorvezető volt, jóideje azonban eltűnt a
képernyőről. Palotás Petrát a szerelem Németországig repítette, ahol Hamburg közelében él
boldogan férjével, Mirkoval és immáron hatesztendős kislányukkal, Borával.
Hamburgi kávé, magyar lány
Pedagógus szülők gyermekeként színésznőnek készült, ám édesanyja lebeszélte a világot
jelentő deszkákról. Palotás Petra műsorvezetőként számos sikeres televíziós adás
házigazdája lett, de a rádióból is ismerhették kedves orgánumát. Az utóbbi években a
család körül forog az élete, de mellette több könyve is megjelent.
Édesapja tizenhét éven át vezette a legendás budapesti József Attila Gimnáziumot,
édesanyja matematikára tanítja máig a felsőoktatásban tanuló, leendő pedagógusokat.
Lányuk is követhette volna őket az oktatói pályán, hiszen ő maga pedig kommunikáció-
német szakos bölcsészdiplomát szerzett a Pázmány Péter Tudományegyetemen. Palotás
Petra élete azonban tizenöt éven át a televíziózásról és a rádiózásról szólt. Aztán egy nap az
interneten megismerkedett egy szőke, kék szemű, német herceggel. Hatesztendős kislányuk,
Bora már Mirko hazájában született. Palotás Petra és férje akkoriban úgy gondolták, hogy az
első három évet ott töltik. A háromból azonban időközben hat lett, a kislányuk pedig ősszel
ott kezdi meg az első osztályt. A kinti évek alatt a média helyett a csinos műsorvezető a
könyvírás felé fordult, sorra jelentek meg a kötetei: a még itthon íródott Bangkok titkait a
már anyagsága mellett készült Papás-mamás, a Bécsi kávé, pesti lány, a Túl az Operencián, és
az Előbb-utóbb szerelem követte. Eddig. Merthogy a sor tovább folytatódik, Petra
számítógépének klaviatúráján már kezd életre kelni a fejében kirajzolódó újabb történet.
- Német férjed révén a kislányod megszületése óta Hamburg mellett éltek. Sokáig
gondolkodtál rajta, hogy visszaköltözzetek-e majd Magyarországra, ám Borát nemrég kint
írattad be az iskolába. Nehéz volt meghozni ezt a döntést?
Igen, nagyon nehéz, de utána egy picit megkönnyebbültem. Éveken keresztül halogattuk a
döntést, de egy idő után éreztem, hogy ez a bizonytalanság senkinek nem tesz jót. Érvek és
ellenérvek versengtek egymással, és most egy hosszabb időre Hamburg lett a befutó. De ez
nem azt jelenti, hogy ne lehetne később újra Magyarország a fő bázis. Szerencsére a férjem
nagyon nyitott ezügyben. A kislányommal már nehezebb lenne egy ilyen váltás, hiszen ő
Németországban született, neki az az otthona.
- Milyen gyakran jársz haza, anyukádhoz? Borával te magyarul beszélsz csak?
Az elmúlt 12 hónap nagyon sűrűre sikeredett: költözés, esküvő, munka miatt, ezért keveset
voltam Budapesten, de a nyáron igyekszem ezt pótolni. Édesanyám szerencsére sokat jön,
de a testvéreim, keresztapám, nagynénik, nagybácsik, barátok is... nagy a forgalom nálunk,
ha pedig éppen nem otthoniaktól, akkor az itteni barátoktól, rokonoktól zeng a ház.
Én ezt nagyon szeretem, de ugyanúgy élvezem a csendes napokat is.
Borához születése óta csak magyarul szólok, ennek köszönhetően gyönyörűen beszéli mind a
két nyelvet. Egyébként 4,5 éves kora óta olvas, magyarul is. Nagyon értelmes kislány. Ha
elkezdi ősszel az iskolát, szeretném játékosan a magyar tananyagot is megismertetni vele...ez
persze majd kicsit később, az irodalomnál, történelemnél lesz igazán fontos.
- Bora születése után, folytattad a könyvírást, több köteted is megjelent. Mielőtt kiköltöztél,
számos tévéműsorban dolgoztál. Nem hiányzik a műsorvezetés? Régóta kint élsz, a német
szakot is elvégezted itthon bölcsészként az egyetemen. Nem fordult meg a fejedben, hogy
kint is vállalj ilyen feladatot?
Hiányzik, hiszen az életem fontos része volt. És remélem, hogy talán egyszer még
visszakúszik az életembe. Azonban, ha valami mellett döntünk, akkor az automatikusan egy
döntés valami ellen is. Érdekes, hogy erről kérdezel, mert pont tegnap merült fel a
lehetősége, hogy ősztől talán itt is kipróbálhatom magam a régi szerepemben.
- Miként látod, mentalitásban mennyire mások a német emberek, mint a magyarok? Mi volt
az, amit nehezen szoktál meg kint, s mi az, ami a családodon kívül a legjobban hiányzik
neked Magyarországról?
Ez változó. Sokan intettek a németek (főleg északiak) ridegségétől, de én sok emberrel
kerültem jó barátságba. Mirko is egy melegszívű családból származik. Talán itt nehezebb
megnyitni a barátság kapuit, de ha sikerült, akkor nagyon mély kapcsolatok születhetnek.
A finom, lédús magyar nyári gyümölcsökkel az itteniek nem tudják felvenni a versenyt. Az
időjárást is nehéz volt megszoknom, hogy ennyire változékony. Eleinte hiányoltam a
megszokott meleg nyarakat, most azonban már az otthoni hőséget viselem nehezem. És
imádom, hogy itt ennyire zöld minden!
- Kint mennyire jellemző a karitatív tevékenységekben történő részvétel? Mennyire nevelik erre
ott a kicsiket? Egyáltalán, mennyire nevelik másként ott a gyerekeket, mint itthon?
Úgy látom, hogy ez teljesen személyfüggő. Számomra nagyon fontos, és Bora is érzékeny
kislány, szociálisan is. Rendszeresen gyűjtünk rászorulóknak, küldjük a kis csomagjainkat.
Bora és a 97 évesen elhunyt Tante Ernánk számára is nagy ajándék volt az a közösen eltöltött
három év, amikor hetente többször meglátogattuk az idős nagynénit. Az otthonában vagy
éppen egy kórházban lábadozva. Az új regényem egyébként egy idősek otthonában
játszódik, s bízom benne, hogy a nyáron végre elkészül.
- vime -